köszönhetjük. ők üzeletet láttak a dologban (mivel szegények voltak és
nemigen volt miből megélni) és általában egy darab hegedűvel felszerelkezve
járták az országot, játszogatva, kéregetve. ők fejlesztették magukat
"tánctanárrá", saját maguk játszottak és közben magyarázták az embereknek,
hogy mit is csináljanak a zenére, hogy az táncnak nézzen ki (ekkor még nem
volt pas de basque, valami furcsa oldallépegetés vagy ugra-bugra volt
helyette, a haladó lépések is inkább futáshoz vagy sétához hasonlítottak,
mint a mai skip change of stephez). Aztán a felsőbb osztályok is egyre
kezdték átvenni ezeket a figurákat, persze nekik már pontosabb, precizebb
leírásokat kellett adni. Mivel az úri körökben mindig is nagy volt a
francia hatás (francia+skót barátság=angolgyűlölet), ezért az ott már
nagyobb hagyományokkal rendelkező báltermi táncok alapján kezdték el
magyarázni, hogy mit is kell csinálni. Innen a sok francia elnevezés és
figura. Ami skót volt, de hasonlított valamelyik francia országban ismert
figurához, azt elfranciásították, ami ott nem volt (pl a nyolcasok, ezek
eredeti skót figurák), azt standardizálták, hogy az ország különböző
részeiről érkező nemes urak a királyi udvarban tudjanak együtt táncolni.
Persze az angol hatás sem volt kikerülhető (lásd = english folk dances). A
nép pedig követte urait, és így szép lassan a néptáncok is kezdtek jobban
hasonlítani egymáshoz, persze még mindig nem kell bocskoros pas de
basque-ra gondolni. Az igazi egységesítés csak a XX. század elején
következett be, amikor egyes hazájukat szerető emberek azt vették észre,
hogy (mint mindenütt a világon) a hagyományos bálok (Ceilidh) kezdenek
egyre kevesebb embert vonzani, ezért a még fellelhető táncokat és
tánclépéseket megpróbálták leírni, rögzíteni. Ez volt az RSCDS születése.
Na itt már van lábfejleszorítás és minden egyébb, ami valami furcsa
ötvözete a népi és a báltermi változatoknak. Persze ez csak a country
dance-okra vonatkozik, a highland táncok egészen más utat jártak be a mai
formájukig.
Régen a báltermi változatot akkor, amikor bál volt, a népi változatot meg
bármikor, eleinte amikor a faluba érkezett egy
"reeler", később meg már
bármikor, amikor volt valaki, aki húzta a zenét. A highland táncok meg
leginkább a magyar legényeseknek felelnek meg, ahol a legények "mérkőznek"
a hölgyek kegyeiért vagy az elsőbbségért. Manapság is több változata
létezik a skót táncnak is. A highland táncokat általában versenyeken
táncolják vagy bemutatókon, a mi általunk is űzött szet táncokat akkor,
amikor valamelyik szervezet (RSCDS csoport) ezt megszervezi, a Ceilidh
nevezetű összejöveteleket pedig akkor, amikor ezt bárki (nem RSCDS
szervezet) meghírdeti: turista iroda, polgármesteri hivatal, templomi
közösség vagy az "ellenszövetség", mert hogy van a ceilidh táncosoknak is
szövetsége, ha jól tudom.
, amelyet Öves plédként is ismernek. A gall nyelvben a pokrócot vagy
szőnyeget plédnek (plaid) hívták, és amikor ezt nem arra használták, hogy
aludjanak rajta, vagy hogy megvédjék vele magukat az éles Felföldi
időjárástól, akkor átrendezték magukon, hogy nagy kiltet vagy Feileadh
Mort készítsenek belőle. Ez a ruhanemű volt összecsatolva egy szíjjal, az
alsó része redőkbe lett szedve, a felső lazán volt a vállon. Az anyag
sűrű szövésének köszönhetően mérsékelten vízálló volt.
Az 1700-as években ez a Feileadh Mor alakult át, hogy egyszerűbben
viselhető legyen, az alsó része össze lett varrva, és a felső rész el
lett hagyva, ez lett a Feileadh Beag vagy Kis kilt. Ennek ellenére a
Feileadh Mor közkedvelt maradt az 1725-ös és 1746-os fegyverletételig.
A modern formája a kiltnek a Kis kilt egy változata, ami átlagosan 7.3
méter gyapjú anyagból készül. 1782 után megszűnt a Felföldi viselet
száműzése, és a Kis kilt újra általános viseletté vált. A 19. században a
kilt és általánosságban a tartán divattá vált, köszönhetően Sir Walter
Scott és Viktória kiránynő erőfeszítéseinek, aki hitvesével Albert
herceggel együtt kedveletek mindent, ami a skóciával és a skót nemzeti
viselettel volt kapcsolatos.
A felföldi viselet végig megmaradt a skót hadseregben, ami lehetővé tette
azok számára, akik csatlakoztak a csapatokhoz, hogy kapcsolataikat,
identitásukat és hitüket ápolják. Napjainkban minden skót ezred saját
egyéniséggel rendelkezik és különáll a brit hadseregtől."
/Forrás: Macphersons of Edinburgh/
És még néhány érdekesség a kiltről innen-onnnan:
A tartan (a skótkockás szövet) és a belőle készült ruhadarabok a
legjellegzetesebb, legromantikusabb és legdrámaibb jelképei Skóciának.
Azt mondják, hogy hogy a kiltben lévő ember másfél embernek számít, mivel
a kilt magasabbá, jobb tartásúvá teszi viselőjét (lehet, hogy ezért van a
klubban oly sok kisebb növésű pacák? ;-). Ezzel vág az is egybe, hogy a
német hadsereg az 51. Highland Divisiont (Felföldi
Hadosztály) nyilvánította a legfélelmetesebb alakulatnak az egész I.
világháború során (lásd még Reel of the 51th Division).
A kilt maga, eredeti formájában egyszerű ruhanemű volt, ami két komoly
előnnyel rendelkezett:
- nem kellett különleges adottság a szabó részéről, aki készítette
- a viselőjének nem kellett olyan gyakran cserélnie, mint a nadrágot ;-)
The Menzies's Rant or Reel Don ne Marachan
1st man turns 2 d woman & casts off, then the 1st woman does the same then
the 1st pair goes figure of eight through the 2 d pair;
then the 1st man
sets to the 2d woman & turns her, then the 1st woman the same;
then the 1st
pair goes four hands round with the 2d pair & right & left
Szóval nem csicsázták túl, aztán jöttek a franciák, és megteremtődött az igény a táncok egységesítésére... Az RSCDS 1923-ban alakult, kezdetben még nem volt Royal, csak sima Scottish Dance Society, és az volt a cél, hogy fenntartsa a hagyományos skót táncot. Hasonló céllal indult a 60-as években Magyarországon a táncház mozgalom, bár a magyar táncház mozgalom soha nem volt annyira centralizált, inkább kis közösségek lelkesedésének köszönhette működését. A RSCDS feladatának tekintette a táncok gyűjtését és publikálását, és igyekezett egységesíteni a táncok technikai részét, a lépéseket és a különböző lábmozgásokat. Ennek az egységesítésnek köszönhető, hogy a világ bármely részén ugyanazt jelenti egy skót tánc.